Mikor születtem, a kezemben kés volt -
    azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
    embernek születtem én.

Kiben zokogva bolyong heves hűség,
    azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
    Csupán játszom én veled.

Én nem emlékezem és nem felejtek.
    Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
    ha én nem, te megleled.

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
    azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
    hogy erre csak hallgatok.